Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 Hogy-ha pedik életednek fényje ( mint a' futó csillag) el-nem-enyíszott ; jelenny-meg ezen Lasnakoinon. Mulatozz velem ; ha külomben nem lehet ; leg-alább édes álmaimban. Ne nyúlly hozzám ekkor-is ; hanem Őrizz, és konyorűiy azonn, aki tulajdonod. Úgy teccik : mint-ha szívem meg könnye Jött volna. Úgy képzölöm magamban ; mint-ha jelerlennél, és bolondoskodásimat jó ízűén nevetnéd. Én-is nevetem. Sí IIT. Karikléc? le - nyugttá. Hogyezöket, és illyekhoz más hasanlókat, mennyegzo dal ja gyanánt, el-éneklött Korikléa ; hírtelen bele-vágta magát az ágyba : a'-hol osztán el-is-terjedütt. Sokáig forgolódott benne ; avvagy inkább, minek-elotte el-aludtt, keservesen fötröngott. Noha bár erőltette szeme' héjjait ; de egészlen le-nem-zárhatta. Csuklani kezdett az-után, pedig veszedelmesen. Nem sok üdo múlva, isméit nyögésökre fakadott. Zokogott-is osztán elég hangosan. El-végre : ezen különös, és mind-eidig sohaígy-nem-tapaszsaltt nagy gyötrelmei utánn , az iszonyító nyughatatlanságok között ; egészs; en el-fáradván, el-is-lankadván ; mint-egy szédologve, elsőben ugyan el-szondörödött, az-után padi^ jő ízűen el-aludtt; röggeligfu 1-se-ébredött. Csu-