Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 íme Kar'ûUAt és Nausiklédt a' kapu ellőtt állani, és (jól-előre ki-eresztott szemekkel) ennek az utazásnak leg-szerencsésebb végét szemlélgetni látták. Leg - is - leg- elsőben KariUédnak szíve megdöbbent. Ennek oka az vala : hogy csak avval a' számmal fordulnának-viszsza , melyei innetthazúl oda mentenek. E' történetöt csudálatosnak lönni állította. Mire véllye e' dolgot ; soha nem tudhatta. Hogy Tedgenest föl - találhatták; arról kételködni éppen nem láccatott. Hogy magokkal el-hozták; azt-is bizonosnak tartotta. Hanem ( valamint a szerető szívek gyanakodók ) kiilomb - féle gondolatokat forgatott. $. III. Karikléc? szomorúsága. Minek-utánna szemeit minden - felé vetötte Karikléa ; és Te agents s ét még-se -láthatta : elsőben azt gondolá : hogy szemei homájosok : és így a' negyedikét ki - nem vehetik. Vagy ; há ezek élesek ; azon utazók között el-rejtötte magát. Hogy kozelebbre értenek; és Tedgenessét még se láthatta:meg-törlötte szemeit, és ezeket mondotta KARIKLÉA : Istenem-Uram! Jól látok-é? avvagy homájosok szemeim? KALAZIRIS : Vödd-elŐeszod' erejét, és látni fogod : hogy az örömnek állandósága nincsen. " KARI-