Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

is A> SZERECSENEK. KNÉMON : Nem voszöd-é észre, Kalaziris ! ininŐ csudálatos ereje légyen annak a* Tizbe névnek? Ez nem csak engömet, ki természetöm szerént igen félénk vagyok; hanem Nau* siklest-is meg-ijesztheti, ki, Kalmár-lett ere, a* tengöri habokat-is meg-veth A'-mi több: reája nagyobb erejével tódúlt. Mert, a'-mint látod, inagán kiviil tötte; holott engömet csak kis nevetésre ingerlött. $. VI. Tudakozás• NAUSIKLES : Oh Velág! Velág! Be sok külömbözŐt tapasztalni benned ! KNÉMON ; Vájjon élsz-é még, édes Nausiklcsem? Mert ugyan el-andalodtál ám f NAUSIKLES ï A' Vendégségnek, a' Barátságnak fzent Isteneire kérlek bennetöket, kérlek arra a' barátságos asztalra, és arra a' sórais, melyekkel hajlékomban oly édösdedön éltetök; és én azokat igaz jó szívemből adtam: vallyátok-ki igaz leikötökre: honnétt tudgyátok? avvagy kitől hallottátok Tizbe nevezetét ? KALAZIRIS : Csúr-rád mostanában édes Knèmonom ! Ez Uraságodat illeti. KNÉMON: Hogyhogy engömet? KALAZIRIS : Meg-ígérÖd-vala ennek-előtte : hogy, ha én magam'történeteimnek végét szakasztom; és egészszen ki-beszéllem magamat, te néköm azzal fogod meg-köszönni jó akarató-