Dugonics András: A szerecsenek : Másadik könyv : Afrikai esetek / Ujjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötivel és költsgével , 1789 (L.sz. Cs.Gy.825)

II. KÖNYV. I. SZAKASZ. 19 tómat: hogy a' magadét-is el-mondod. É11 be­csülettel el-mondottam a' magamét. Te tehát a' tiéddel tartozol. KNÉMON : Ennél pedig alkalmatosabb üdő nem lohet KALAZIRIS : örömest fogja azokat Nau­sikles- is hallani. Az-ntán: azt-is mondgyák a' Sciták: hogy a' jó szós Úti-társ föl-ér egy hat­lovas hintóval. 5. VII. KnámorC esetinek sommája. Engedelmesködött Knémon: most egy cso­móba kötötte mind-azokat, melyeket, a' Be­tyárok' Szigetjében, Teúgenes és Karikléa előtt, elo-beszéllött. Ezen történeteinek elő-számlá­lássával, a' reménség fölött, igen tűrhetőnek tohette a' kedvetlen utat. Elsőben tehát magát Athénai Szüleménnek lonni mondotta. Atyja Aristip; Mostohája pe­dig Demeneta lött légyen. Ennek kacérságait ki-nyilatkoztatta, és ebben Tizbcnek eszközlés­seit. E' Leánzót Mostohája' Szolgálójának lön­ni mondotta. El-nem-tagadta azt-is: a'Népnek azon jóvá-hagyássából, mely a' szülői gyilkos­ságot meg-akarja vala büntetni; miként külde­tütt Szám-ki-vetésbe? Hogy jött Ég inába? El-beszéllötte azokat-is, a'-miket Kúriáitól Égínúban hallott. Tizbének fortéjos ravaszsága­it, Demeneta fortéjjait; Aristipnak Bú-gondjait; B a an-

Next

/
Oldalképek
Tartalom