Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

74 A' SZERECSENEK, nem annyira a' hadi jus ; mint az embertelen szokás a' szolgálatra szokott ereszteni), társa­ságunknak gyarapítására ügyeivén, birtokotok alá röndöltem. Ha bennetöket ezekkel meg-boldogította­lak ; nem kévánhattyátok azt tőllem : hogy ma­gam boldogtalan maradgyak. Ugyan-azért: em­berséges téteménjeimre nézve , zsákmánjaink közül nem egyebet kérek mostanában tolletek; hanem ezt a' Szüzet, kit tegnapi napon, sze­metek' láttára, kezeimhez vöttem. Ezt éli ugyan, Vezéri szeméjemre tekint­ve , amúgy-is meg-tarthatnám számomra. De ta­nácsosbnak lenni gondolom: ha kellemetességjei­hez jová-hagyástokból jutandok. Esztelenség­nek-is tartanám : ha, egy Fogoj végett, kö­zöttetök erőszakoskodnék; mivel annak társa­ságát jo-szánttotokból-is reméllhetem. Azt mon­dom tehát : hogy ennek a' kellemetes Szűznek el-nyerésére nagyon vágyódom. Nem kévánom pedig Őtet a' formán, hogy néktek rövidséget togyek. Azzal foglak meg­jutalmazni, avagy inkább ki-elégíteni bennetö­ket: hogy meg-engedöm a' többi zsákmámiak magatok között való fel-osztását, mivel ahhoz "kis ujjammal se nyúlok. Hallyátok, Baj-társaim! a'papi ivadék előtt Igen utálatos a' félre-csapó szeretet. Ugyan­azért : ezt az ékes Szüzet nem abból az okból ké-

Next

/
Oldalképek
Tartalom