Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici kévánom : mint-ha a' puszta gyönyörködtetésre tárgyalnék; hanem, mivel annak ékes szeméjjétői tötvénes magzatokat reméllek. Minő okom erre; menten meg-mondom. Ó előttem nemes vérből származottnak lenni láccatik. Bizonságim a' nála találtatott kíncsök. FŐ-kép' az erős szív, melyei a' szerencsétlenséget viseli. Által-láttam kegyes indulatait. Hszre-vottem szemérmetességét, és szíve' útjait. Ha ő mind erkölcsjére, mind ékességére nézve, fölül-haladgya a' halandó teremtést ; és a' vele-társalkodókat semmi roszra, hanem minden jóra taníttya : nem-de meg-is-érdemli : hogy mindnyájunktól nagyra-böcsúltessék, A' házasságnak méltóságát még nagyobbra viheti az : hogy ő valami Istennének Papnéja. Mert: a' szent ruházatokat; a' korona-viselést el-hagyni, itt-is halálos véteknek tartya. Lehetne-é tehát szentebb házasság : mint midőn egy Papi ivadék (a' micsodás én vagyok ) elvöszi egy Istennének Papné ját, a' minek lenni ezt a' Szüzet tapasztalom. §. V. Hé Község' ítélete. Minek-utánna e' fontos, és egyszer-'s-miud nagy-hatalmú beszédjét el - mondotta Tiamis ; mindnyájan nem csajk jóvá - hagyták ; hanem: hogy mennél-elobb meg-házasodgyon, egyetemben kérték. Baj-társsainak e' szívessé gjöket vé* vén