Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici TIZBE : Szívem' töredelmével meg-vallom, hogy édes fiadat (azt a' böcsületös Knémont) én vittem a' veszedelembe ; nem ugyan úgy : mint-ha szám-ki-vetését eszközlöttem volna: hanem úgy, miut-ha meg-rontására reá-vettek vólna. ARISTIP : Mit mondaszsz Tizbe ? Te tehát reá-állhacc arra, a'-mi nem jó ? TIZBE: El-be széllé m, Uram! kezdetétől fogva egész végezetig. Mert azt akarom : hogy az egész szovevént bél-fonalastól meg-lássad. ARISTIP : Hallyuk tehát, §. II. Tizbe Demeneta ellen. TIZBE : Minek-utánna észre vöttem, Uram! szerencsétlen házadban : ' hogy Feleséged nem jámbor ; hanem félre-rugó lonne ; tüstént attól kezdottem tartani : ne-hogy (ha gonoszságát kitanúlhátnád , azt pedig nem tollem ; hanem más ' valakitől hallanád) én osztán akkor, ki minden csinjeit jól tudtam ; az ebek' harminc-adjára vonassam. Meg-sajnállottalak , Uram ! ki Feleségeidet nagyon szeretvén, szíved' hajlandóságinak ily hitván bérét és jutalmát vönnéd. ABJSTIP : Ezt hogy meg-jelencsd, kötelességödben állott. Én az igazságot mindenkor szerettem ; most-is szeretem. TIZBE : En ugyan Feleségödnek erkölcstelenségeit nagyon szé

f

cyeiúöttem (de ki ne szégyen,-