Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. gyenlené asZszónjának mocskait, melyektől ártatlan Szolgálónak híre-is meg-piszkosodik ? ) de azokat meg-jelenteni igen átallottam. Megjelentettem még-is Knémon uracsnak; midőn ( a' fényes szemek eleibe nem kévánkozván) egy estte nála nyájaskodtam. Noha elég nehezemre esett ; de ki-vallottam még-is előtte : hogy mostohájának Latra gyakran oldalához lopódzik ; fo-kép' akkor, midőn téged ide-haza nem érez. ARISTIP : Oh ! bár én erről soha se gyanakodhattam vólna ! De még se gyanakszom. Hát fiam erre mit mondott ? TIZBE : Mindeneket nagy álmélkodva hah lott ; és a' gondolattal vala : hogy a' latornak mostani bé-menttérol szóllottam. Ki-húzta hüvejjébői kardját. Semmit se gondolván kéréseimmel ; sőtt azon szavamat-is, melyei a' Latornak mostani-ott-léttét tagadtam, forrósága miatt el-fülelvén; avvagy talán a' véleködéssel lévén: hogy hevemben meg-másoltam gondolatomat ; bánnám-is az igaz jelentést : ki-szakasztotta magát esedező karjaim közül, és háló-szobádba be-rontott. §. II. Újjabb fort éj. ARISTIP : Tudom immár a' többit. Istenein Uram ! — így vala tehát az akkori dolog ? Fiam ellen hírtelen buzdúlással vétöttem. Ezt én pedig ki-mondhatatlan-képpen sajnálom. TTZ-