Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. TIZBE : Adgy kettőnknek szállást egy éjtszakára. Ó talán nálam későbbre érkezik : mert ma aszszonommal semmi dolgom immár. Hogy ha pedig hamarébb itt termene ; ne sokat nézz szemébe : ne-hogy el-ijeszd házadtól. ARSÍNOE: Igen jól vagyon. Jöjjön akár mikor teccik. Az ágy-bért Ő fizeti-é meg "? TIZBE : Arra gondod ne légyen. ARSlNOE : De , ha élni akarok, lenni kölletik. TIZBE : Meg-lesz, a'-mit kévánsz. NYOLCADIK RÉSZ. Bemenetának utolja. m, I I —^ in . S' H Tizbe Aristippal. Káriás : Hogy mind-ezeket oly alattomos álnokságokkal el-végezte Tizbe; onnét Arsínoctől egyenesen Aristiphoz szaladott. Ez, a'-mint ezelott-is mondám, Majorjában lakván ; magát sok gondolataival vesztegetni kezdotte. Hogy oda ért; így szollá hozzája TIZBE : Ide jöttem, Uram! magamnak árúlója lévén. Büntetésed alá vetem magamat. Mert meg-érdemlettem a' kénokat. ARISTIP : No mit cseleködtél Tízbe ? tiz-