Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici Knèmont meg-várai. Gondom lészeii arra - is : hogy meg-ne-részegedgyen ; hanem , nap-alkonyodtta felé , egygyet-kettot hörpencson, és így mennél hamarébb le-is-feküdgyön. DEMENETA: Vájjon el-sűl-é ez az intézet? TÍZBE : Itt a' kételkedés hasztalan. Bizonomra el-sűh Ugyan azért ebben maradgyimk. S. VII. Meg-meg újj

abb forte'j. KNÉMON : Vájjon , édes Káricisom ! végre-hajthatta-é Tízbe ama' föl-tételét ? KÁRIÁS : Önnöm - magam hallottam tőlle az egész torténetot. Mert : minek-utánna mindent jóvá-hagyott Mostohád ; a' leánzó tüstént a' Lantolóhoz szaladott, a' külső városba. Otthon vala szerencsére, 's-egyedíil maga Arsínoe. Akkor vaUmit varrogatott. Hogy szobájába érközött; tolle így kérdözosködött TÍZBE: Ösméröd-é Teledemet? ARSíNOE ; A' Tanácsnoknak ama' legszebb, 's-leg-fiatalabb Úr-fiát? TÍZBE : Azt: kinek két pofáján a' gödör; álla-is hasított ; orra pedig horgas. ARSÍNOE : Hogy ne Ösmémém ? Ö valaha az enyim vólt, Talán ugyan el-rablottad szívét. TÍZBE : A' tiéd vólt ? — Soha még a' velág. Csak ma kezdi a szerelmeskedést. ARSíNOE : Mit akarsz tehát azonnal ? TIZ-