Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. TÍZBE : Hallottad-é hírét ama' leánnak, kit Arsínoének mondanak ; és Athénéiban leg-csiïiosabb Lantoló ? DEMENETA: Mi köze lehet Knémonnak egy alá-való lantos leánnal ? TÍZBE : A' köze : hogy nagyon, és régtől fogva szereti. Szinte el-vész utánna. De az a' leán-is, (viszontagolván szeretetét) szám-kivetése után, magához csábította ; 's meg-isígérte : hogy, ha egy kevés üdéig nála tartózkodna , vele osztán el-menendene. A' várakozásnak azt az okát mondtta : hogy minden csoeselékjét Öszsze-szedhesse ; és így az útra igazán el-készúlhessen. DEMENETA : Vájjon meg-ígérhette-é Knémon a' nála-maradást ? » TÍZBE: Nem csak meg-ígérte, aszszonom; hanem (az én tudtomra) nála-is maradott. DEMENETA: Oh boldog Arsínoe, mind azért : hogy Knémont szeretheti ; mind főképpen azért : hogy számai-vetésében késérője lehet. De mi hasznomra az ott maradás ? TÍZBE : Nagy itt a' szerencse aszszonom. Mert én, ebben a' Játék-színben oly Szerepet veszek magamra : mint-ha valami Ifiúba belebolondúltam vóina. Kérni-is fogom Arsínoét : hogy ( a' napnak le-alkonyodta után) egy osztájjába ereszszon. Ezt ha tolle meg-nyerhetöm ; te fogsz hejettem a' szobába bé-menni, és ott Kné-