Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. i

ci DEMENETA: Oh! Kedves Leánzóm! aranyom Tizbém! edes atyám-fia ! Ha-hogy egyszer hejre-állítaszsz ; meg-mutatom azt: hogy mindazok csekéjségek voltak, melyeket e'-koráig tüntettem, azon kegyelmességemhez képpest, melyet ez-után világosabban elo-adandok. Hogy egészlen el-ne-hervadgyak ; javasolly, kérlek, valamit. §. VI. Ismét újjabb ravazsdg. TÍZBE : Hallyad tehát Aszszonom. Knémon ugyan (sokaknak véleködésok szerént) csöndösen el-fogadta a' bírák' ítéletét ; és így szám-ki-vetottnek lenni mondatik Athénéiból. Vígasztalásodra azt jelentöm még-is : sott világosan megis-vittatom : hogy korán sem úgy vannak környülménjei, a' mint a' tudatlan Polgárok egymás között szuszogják. DEMENETA : Nem úgy vannak tehát ? TÍZBE : Én, az a' régi Szolgálód, ki,boldogságod végett, minden szög-lukakat ki-fürkészni szoktam; azt bizonosnak lenni találtam? hogy, a' város' kerítésén kivíil, egy hajlékba vagyon el-rejtve, és ott ( a'-mint mondgyák ) kedvére múlatozik. DEMENETA : Hallod-é 7'Ízbe ? igaz-é ? TÍZBE : Maga az igazság se igazabb ennél. DEMENETA: Oh hitesd-el ezt velem: és bizonosan meg-boldogítalak. D 5 TIZ-