Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

-36 A' SZERECSENEK. S- vil. Knémonnak szám-ki vetése. KARIKLÉA : Mit érteszsz azonn a' méj3égen ? KNÉMON : Högyeink közül egygyikének teteje ki-mondhatatlan meredek. Alól a' földnek ürege meg-mérhetetlen méjségü. Anya-nyelvünkön baratrom-ncá, az-az méjségneh mondatik. Innént szokták le-vetni a' cégéres vétkesüket. KARIKLÉA : Szörnyűség, csak hallani-is. KNÉMON: E' kárhoztatásomat hallván; hangos szavaimmal kezdöttein panaszolkodni rút mostohám ellen. Ótet kiáltottam gaz okának lenni : hogy (védelmezésemre semmi üdo ki-nemszabatván) ártatlanul köllene a' más velágra talpalnom. KARIKLÉA : No mire mentél ezzel ? KNÉMON : Nem héjjában szóllottam — vóltanak oly irgalmas szívek, melyek mind sírásimra meg-döbbentenek ; mind ártatlanságom felől jól érteköztenek — De meg-hallgatni még akkor se akartanak — Utoljára a' Bírák eleibe vitettem. KARIKLÉA : A' büntetést, látom, el-nemkerülhetted ; de, a' három közül, melyiket szabták fejedre? KNÉMON : Azok ezer-hk-százan találtattak , kik halálomat sürgették; tudni-iliik: hogy vagy meg-köveztessem; vagy abba az említott nagy