Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

208 A

5 SZERECSENEK. forgássaiból elég - képpen ki - látták. Nem szenvedhetvén a' rajtok - uralkodást ; a' zabolára - is neheztelni láccattak. Még - is ( akár merre kollött ) a' Lovaglóknak akaratjok szerént, engedelmeskodve léptettek. Úgyteccott: mintha a' rajtok-illőkkel veteködtek vólna, midőn eszekre - votték arannyal és ezsüttel - varrott drága sujtárjokat. KNÉMON : Hát ezeknek a' Lovancoknak VezérjÖk vájjon hová lött? Erről talán meg-isfeletköztél jó üreg. S. vi. A* Vezér* le - írássá. KALAZIRIS : Oh Fiam ! de-hogy feletköztem ! — Senki se fordított magára annyi szemeket , mint az a' Vezér ; az én lelkem Teagenesem, — Ennek fényje ( valamint a' villám ) el-temette a' többiét — Koros - fa landsáját ( melynek hogyét rézből csináltatta ), lovaglássa között, maga előtt hánta, le-se-ejtötte — Nem vala bé-sisakolva feje — Mentéje rózsa szín ; föl - váltva arany varrásokkal. Itt a' Centaurosok ellen ki - állottak a' Lapitbák. — Paissára Medúzának fejét verették -—Kapocsja pedig Pállást, vagy-is Minervát példázta. KNÉMON: Nincs a' leg-élesebb Költőnek annyi tehetsége : hogy láthatósabban le - írhassa kedves Teágenesüdet. KA-