Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 KALAZIRIS: Oh Fiam ! Leg-könuyebb azt az embert le - írni ; kiben ezernyiek a' le - írandók — Föl-emelte ékességét az-is: hogy akkor a' lengedözo szelek nagy csondösen lebegtek. Ezek annak haj - szálait nyaka korul hordozták. El - választották azokat a' szálakatis, melyek homlokánál kezdődtek , és éppen a nyak - szirtig le - horgasúltak. Fölső ruhájának végső karimáját, lovának hátuljára csapták a' sebesebb fuvalmak. $. VII. A

1 Vezér' lova' le - írássá, KNÉMON : Igaz bizon : Paripáját le - írni szinte el - felejtötted. Ebben nékem különös gyönyörűségem vagyon. KALAZIRIS: Hallod - é Knémon ! reá - lehet arra eskünni: hogy Paripája - is észre-vötte Urának ékességét, és maga leg - szebb lévén , hátán- is hordozta a' leg- szebb Lovaglót. KNÉMON : Ez pedig egy Tessáliai Paripától nem lehetetlen dolog. Ösmérem a' fajt. KALAZIRIS : Mind nyakát, mind fejét Tessálosan hánta. Tudta hogyösre mereszteni könnyeningó füleit, és tüzes szemei fölött, szomöldökétis kegyelíteni. Táncolt maga - is ; táncolva vitte Urát - is. Zabiájának meg-eresztéssével, egy-kevésé előbbre - iramolván, és viszáltt ugrálássaival egész testjét ékes csillapatban tartván ; csak értette körme' hggyével a Fold' sziliének lapját ;