Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

202 X SZERECSENEK. KARIKLES : Hogy utáunad sokáig ne várakozzak ; te - is engem' hamarébb föl - találly. SZERECSEN : Ha holnap az üdo röggellik ; ama* Templom körül forgológygy, melyben ennek-előtte szóllottunk. Ott termek én-is akkorra. Mivel ekkor több órákat reméllhetünk Köz-beszélgetésünknek fojtatássára ; el-fogom a* Bóját ellőtted olvasni; meg-is-magyarázom, és így akkor, annak az ártatlannak szerencsétlen Szülőit ki-nyilatkoztatom. 5. IX. Más röggeli dófgok. KARIKLES : Hogy ezeket el - végezte a' Szerecsen ; engem' el - hagyott, és dolgához látott. Én a' leánt szállasomra vezettem. Hálákat adtam a' Nagy Isteneknek : hogy, ama* Mennykő - ütötte leánomnak hejjébe , e' gyönyöriitadtá. Ugyan-azért: Őtet leánomnak-is fogadtam. KALAZIRIS : Alig várom : hogy a' leállnak eredetét hallyam. KARIKLES : De magam - is alig várhattam : hogy a' Szerecsennel szóllyak. KALAZIRIS: Mit mondott téhát ? KARIKLES : Hogy az üdo hajnallott ; tüstént a' templomhoz sétáltam; de még a' Szerecsent ott nem találtam. Várakoztam nem kevés üdéig. Kerestem Őtet belől-is; de semmi-féle-képpen reáaem-akadhattam. Vajjon mit cséleködgyem végté-