Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 KARIKLES : Hogy-ne az Istenért ! Minekutánna annyi ajándékkal meg-terhelsz ; a' Reáadást még böcsösbnek mondod. SZERECSEN: El-is-hidd, a'-mit mondottam. De esküdgy-meg leg-elol : hogy, a'-mire tollem kérettetöl, azt bizonosan meg - teszed. KNÉMON : Szeretném tudni : mit cseleküdött Karikies. Vájjon meg-esküdött-é ? KALAZIRIS : Magam-is éppen azt kévántam tőlle meg-tudni. Ugyan azért : meg-k érd ostein Őtet : mit cselekodött ? így felele $. v. Reá - adds mi • vóltta. KARIKLES : Gondolkodtam ugyan elsőben, ha meg-esküdgyem- é? De , a' fekete Szerecsennek fehér erkolcsjeit látván ; csak ugyan meg-esküdtem ; noha (mire?) nem tudtam. KALAZIRIS: Mi lehetött az a'Rá-adás? KARIKLES : Hogy az esküvésnek vége lött ; a' templomból ki-jöttünk ; és a

7 Szerecsennek szállására mentünk. Eloinbe hozott egy gyönyörű leánt, bóldogúltt Karikléamhoz igen hasonlót ; de kinek esztendeit közel héthez mondotta. Nékem pedig úgy teccött: mint - ha el - adó-is vólna : mert a' Szépet magossabbnak - is , érettebbnek - is hazudgya a' gondos természet. KALAZIRIS : Ugyan ki-löhetött az a' Szép'} KARIKLES : Magam- is azt kévánom vala meg-tudni. Mind - az'-által : meg - szemlélése N 3 után.