Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

î 9S A' SZERECSENEK. után , almélkodva állottam ; mind abból az okból: mert felolle az isteni rondolésöket nem tudtam; mind pediglen azért : mert annak, ékességével, és gyönyörű termetének édes szemléléssévei bénem - telhettem. Hogy kevese meg - állapodott ; ezen csudálatos szavait mondtta az a' SZERECSEN: Ezt az ékes leánt (nagy okokra nézve, melyeket az-után fogsz hallani ) egy Pújába tekerte édes anyja, és Mérőében ( az egész Szerecsenségnel anya - várossában ) éktelenül kitötte. Gyarló szerencsére bízta mind életét mind pediglen halálát. §. VI. Sf leánról tudósítás. KAPJKLES: A' leánnak ki-tétele, iszonyú ugyan, denein szokatlan. SZERECSEN: Különös szerencséje vala a" szerencsétlennek ; hogy éppen akkor találtam az erdőbe ki - menni, mivel azon köilött Majorom felé útaznom. Otet tehát ( mivel a' veszedelemben forgó teremtménjeket vagy el-hagyni, vagy éppen meg-vetni illetlen) egyenes szívvel fölvottem. Ezt pedig azon Bolcsjeinktól tanultam , kiket nálunk Gimnozofistáknak neveznek: Mert Ők engemet magok közé fogadtak. KA.RIKLES : Mi- is azt cselekedtük volna. SZERECSEN: De még más okom-is vala, mely engemet annak föl - vételére erŐltetötc. Már akkor - is ki * teccött szemeiből, a' nagyratero