Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

L KÖNYV. II

I

. SZAKASZ. 243 •Te-is, tudom, sürgetted. A'-mi engem' illet; oly nyughatatlan vagyok Karíkleája felől: hogy, ha Őtet felőlié nem beszéltetöd ; én téged' ( ha mindgyárt hazugsággal tóldod - is ) annak történetei el - beszélléssére kénszentelek, KALAZIRIS : Rajta voltam én - is : hogy vele a' követköztteket el- beszélhessem. Nein mondhatom: hogy erre őtet erőltetnüm kölletött. Csupán arra kért: hogy a' többit ebéd-utánra, hagygyuk. Hagygyuk mi -is odábbra, édes Knimonom! FŐI-kél a' nap holnap-is. KNÉMON : Nem lehet. En Karikiestől olyvalamit reménlek; a' mi szívem' ki-elégítheti. TIZEN -EGYGYEDIK RÉSZ. Egiptomi dologok. L Karikies Katadupában« 1/ 1YALAZIRIS: Látom, édes Knémonom ! telhetetlenségüdet. Hallyad tehát a' többit - is. így szóllott osztárt az ebédi hála után KARIKLES : El - búcsúzván hazámtól, béjártam sok országokat. Elsőben Églptomba jöttem. Itt ( Szerecsen Ország felé utazván ) megállapodtam azon zúggó sziklánál, melyen Nílus' vize nagy' - menny - dörögve le - omlik, A' Várost ( a'-mint mondám ) Kútadupcnuik «evezik.