Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

î 9

S A' SZERECSENEK. Itt én egy üdéig örömest mulatoztam. De, mű nek-utánna keserveim, elsőben ugyan el-oszlottak , az - után pedig egészlen - is el - múltak : lassan - lassan viszsza - szándékoztam Delfusba. KALAZIRIS : Csak Haza , a' Haza / KARIKLES : Egyszer, más dolgaim nem lévén , az ott - való Bótok között ide - tova sétál tam. Vásárolni akartam olyas holmikét, melyek Delfusunkban ritkák, avagy nem-is termeilek. Midőn ezeket elég nagy szorgalommal öszsze-szödögetöm; íme (igen véletlenül ) élőmbe adgya magát egy oly-forma ember, kinek egyenes szívét ábrázatjának vonássaiból - is kivöttein. KALAZIRIS : Ugyan ki lehetett ez a' tévejgo? §. II. Karikies egy Szerecsennel, KARIKLES : Ez az ember nem régen éltééi fiatal esztendeit — Orcája nem (Egiptomi módra ) barna; hanem ( a' Szerecsenek

1 tulajdonságjok szerént ) súrti fekete. LTgyan - csak Szerecsen - is vólt; és (minek-utánna meg-látott) így szóllított - meg ugyan azon SZERECSEN : Nem akarnál ki- térni ? KARIKLES : Hová ? SZERECSEN : Eme' templomba. KARIKLES : Nem imádkozhatnám ! SZERECSEN : Én se. Hanem : észre - vöttem : hogy e' közel-lévő botokban Fa-levele-