Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

î 9S A' SZERECSENEK. KAR.IKLES: Nem voit akkor üdőm : hogy ezeket fontolóra vegyem. Mert e' szomorkás Játékot cl - végezvén az Istenek ; ez - után még szomorúbbat jádzottak. Leánomnak Anyját ( mivel irtóztató keserveit el - nem - viselhette ) oldalam mellől nem sokára el-vötték. KALAZIRIS : Ez még iszonyúbb. KARIKLES : Az Istenektől -re im -eresztott nagy csapásokat nem. akartam meg-boszszúlni azzal: hogy magamat életem' bordájából ki-messem. Mert: kik nálunk ( hivataljok szerént ) a' Szentségüket forgattyúk ; azt a' dolgot fölöttébb illetlennek tartyák : hogy ugyan - azon szeméj, légyen magának, mind kegyetlen Bírája ; mind kegyetlenebb Hóhérja. El - bujdostam inkább Delfusból. Oly gondolattal valék : hogy keserveimet hamarébb el-felejthetöm, ha azoknak « semmi eszközeit nem látom. KALAZIRIS : Ezen történetod az enyimhez nagyon hasonlít. §. IV. Közbe - vetés. KALAZIRIS : Ezek voltak Karikiesnek akkori szavai. Szerettem: hogy hazája' el-hagyásának okát az enyimhez hasonlónak lenni nem csak értöttem ; hanem tapasztaltam - is. KNÉMON : De mi történt vele Katadupáhan't Mi szerencséjét szülhette szerencsétlensége ? Mind-ezekre meg- ígérte a' feleletöt. Te-