Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

L KÖNYV. III. SZAKASZ. 243 KNÉMON : Igaz bizon. Majd el-felejtöttem. KALAZIRIS : Más - ként a' történetek rendjeit hamar el - véthetöm. Szavait így fojtatta KARIKLES : Csak alig jöhetött azon édes Karikléám e'világnak fényjére ; íme azonnal megjelentették az irigy Istenek : hogy valaha szerencsétlen lészen. Mind - az' - által : egész eladó - koráig szerencsésen föl - nevelhettem. Eljegyzettem osztán , és egy oly érdemes Ifiúnak adtam , kit, a' sok Kérők között, leg - tisztességesebbnek lenni gondoltam — De jaj ' — azon éjtszaka , melyben el - kölletott húhiiok ; alvó fzobájokba ütött aTMenny-ko; és Őket lábaikról le - verte. §. III. Karikies' szerentcsétlcnségei. KALAZIRIS : Irtóztató történet! Ki-állhattad-éezt a' Sanyarúságot? KARIKLES: Oh! édes Kalaziristm ! Édes jó Barátom! íme leánomnak mennyegzŐ daljait, melyeket még akkor - is pendítettek a' Nászok, föl-váltotta a' ha^tti ének. Mécsekkel megvilágított szobából a' sötét sírba vitetett. Azok az égő fákják , melyek mennyegzojében vígan lángodoztak , el - takaríitatásának szövétneki lőttek. KALAZIRIS : Nem hihetöm : hogy Karib léádat akkoron el- temették volna— Láttad - é sír-halmát? Tudod - é bizoncsan : ho^y a' Mennykő le-csapott? KA-