Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 KALAZIRIS : Ezekkel a' le - hullott szapora csoppekkel fül-fuvalkodván Nílus; és magát Neptúnnak lenni képzelven, ki - sétáltattya tenger vizeit, melyeknek végetlen árjaival szinté egész Égiptomot el - tölti. A' földet pedig meg - telekösíti. Annak vize a' szomjúságnak el-oltássára igen kellemetes. Csöndösen- is fojik. Nincs oly heve, mint kezdetén. De lágy melegségét egész végig megtartya ; mint - ha forró eredete eszéből ki-nem mehetne. Csak maga Ő a' foiók között, mely soha nem gőzölög. Gőzölögne pedig, ha, a' Görögöknek véleménjek szerént, annak vizei az el-olvadott hó-leplikékból lennének. XI. Félbe szakasztâs. KNÉMON : Én pedig, édes Kalazirisem! hogy ezeket az okoskodásokat hallottam, nagyon szeretöm. Hát az - után mi történt ? KALAZIRIS: Hallod-é, Knémon ! KNEMON : Hallom - hallom ! Mit akarsz ? JÍALAZIRIS : Mi ugyan a' beszédbe beleavatkoztunk ám, el-is-feletkoztimk magunkról. Talán ezek elegek - is volnának mára? Hagygyunk holnapra - is valamit. Akkorra ( tudni-illik); ha Nausikles - gazdánk haza érkozik : Mert ( a' mint mondám ) : néki is meg - ígértem tetteimnek elő - beszélléssét. Haza várom holnapra. El - is - érkozik. KNÉ-