Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 hajtván) nem sok üdő múlva, ki-kötöttünk a' partra. Én a' közei-lévő városba nagy örömmel léptettem. KNÉMON : Teccott, tudom, a' környék. KALAZIRIS : Sok okokra nézve. De annak le-írhatatlan fekvése annyira gyönyörködtette szemeimet : hogy nem nézhettem rajta eleget. A' város körűi láttam ( mint valami erős bástyáknak föl-vitetődott falait ) szarvas Parnassusnàk ama' híres hogyét, mely, mind a' városnak védelmére szolgált, mind a' templomnak temérdek kincseseit nagyobb bátorságban tartotta. KNÉMON : Mindenek úgy vannak , a'-mint beszéllötted. Úgy hallottam édes atyámtól, ki egyszer az Athénai Bíráktól (úgy-mint az Amfikcionoknak Jövendölojök) Delfus' várossába röndöltetott. KALAZIRIS: Hát te fiam! ama' híres Atbénában születtél ? KNÉMON : Ottan igen-is. KALAZIRIS : Mi neved ? KNÉMON : Elég későre — Knémon. KALAZIRIS : Knémon-é ? Be szép nevet ó vöttél. KNÉMON: Teccik tehát? Nékem-is teccik Kalaziris Neved. KALAZIRIS: Oh Fiam! Görög-Országnak Athéna várossából hogy jöhettél ide ? M 3 KNÉ-