Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. félelmet ki-tudgya, és belóllem a' régen-gyakor- . lott tisztoletöt ki-írcsa. KNÉMON : Bölcsen gondolkodol, édes Öregem ! Fogj tehát az asztal-áldáshoz. ÖREG : Ezt a' Kupa-vizet, melyre mostanában jobb kezemet tészem ; reátok köszönöm Görög országnak , és Égiptomi földünknek nagy Istenei — Reátok fo-képpen Delfusi Apolló ! és Memfisi ízis ! Uraink ! Isteneink — Végtére reáto'k-is (Oh kinek-is mondgyalak) édes Karikléám ! kedves Teágenesem ! Fiaim ! Mindenim — mert e'-koráig tí-is az Isteneknek számok közé jöttetök ; ha a' más velágon vagytok. $. V. Knémon csudálkozása, KNÉMON : Az Istenért — öreg Ap ! — Te tehát azt a' Karikléát? azt a' Tedgenest — Avvagy Őket Fiaidnak mondhatod ? ÖREG : Azoknak igen-is ; de kiket anya nélkül nemzettem. Az Istenek röndölték atyaságom alá. A' természetnek szoros kötelességét elegendő- képpen végbe vitte szívemnek hozzájok-való hajlandósága. Tapasztalták Ók-is jó akaratomat. Ugyan-azért : engemet mindenkor édes atyjoknak neveztenek, tartottanak-is. Azis voltam minden bizonnal — Hanem hallod-é Te jövevén jó Ifiú ? KNÉMON : Hallom ! öreg Ap ! ÖREG: ösméröd-é Őket? KNÉ-