Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 ve) el-szállani se lehet. Csak körul-szállingállya tehát a' horgas-kormű Kánya-haramját. Eregeti könyörgő szavainak ékes hangjait azokba a' fülekbe , melyek az irgalmasságról soha nem hallottak valamit ; ugyan-ezért : eme' szép szavainak hangját-is a' szelek' szárnyjaira bocsáttyák. KNIMON : Beszéld-el, kérlek, hol? és mikor szenvedted ezen károkat? ív. Asztal-áldás. ÖREG : Ezt én ez-után fogom el-beszélleni. Mostanában pedig éh gyomrunkhoz lássunk. Annak vagyon üdeje. A' gyomornak nyughatatlanságjaira ügyelvén a' mi fíomérusunk (mivel aZ éhség nyughatatlan Kis-bíró ) méltán mondgya felolle : hogy nyughatatlan vendég. KNÉMON : Úgy mondgya, igen-is. Én azt benne nem csak egyszer olvastam. ÖREG : De , minek-előtte a' gyomornak bé~ kéltetésséhez kerúllyünk; leg-is-leg-elsoben : az ide-való Bölcseknek szent szabássok szerént ; imádkozzunk a' nagy Isteneknek számokra. Én ugyan ifiúságomban-fel-vött ezen szokásomat soha el-nem-múlatom öregségemben-is, akár mire vetemedgyenek , akár mit locsogjanak széllel-béllett Vildgosodttaink. Soha semmi-féle fájdalom, semmi viszontagság, semmi zenebona annyi erőt nem fog rajtam venni : hogy ezen meg-vénhedett szívemből valaha az Isteni L 4 fé-