Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. ÖREG : Ojjas ember, ki életjéiiek leg-húzomosabb részjét a' keresködésben, ugyan-azért a' nyughatatlanságokban egész-ez'-idáig töltötte. Mivel pedig sok Országokat bé-járt (volt, a'-mint moudgya , Athenában-is); nem csuda: ha sokat tud a Városok, és a' Nemzetek' erkölcsjei felől. Egy-néhány napok előtt, engem'-is (egy Kárvallott Szegént) házába fogadott. §. III. Az Öregnek kára. KNÉMON : Sokszor hallottam tolled kárvallásodnak emléközet ét. Körlek, édes Öregem! add-elő : minő szerencsétlenséget szenvedtél? ÖREG : Meg-fosztottak , és így tönkre tettek sz Istentelen Haramiák ! KN'"' MON : Ösméröd-é Őket ? ÖREG : Ösmérom igen-is ; de Jószágomat tőllök soha viszsza-nem-vöhetöm. KN MON : Kogy-hogy az Istenért? ÖREG : Nincsenek hatalmamban. De, ha vólnának-is ; Ők irgalmatlan erősök ; konyöríiletlenök, és, a'-mi leg-több: embertelenök. KNÉMON : Mert ki-nem-írtyák az Istentelenökefc ? Másként mit töhettél velők ? ÖREG : Csupán azt : a'-mit ama' szegén Anya-madár tehet ; midőn fészkét ( szeme' láttára) fól-körmöli a' Kánya , és végtére fiait-is föl-ól ti. Fél elsőben ( segedelem' okáért ) ama' Ragadóhoz szállani; de (anyai szeretetére nézve)