Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II . SZAKASZ. ' 151 Hogy ezt az újjat meg-látta ; megparancsol­ta a' szolgálóknak : hogy kiki kötelességére ii­gyellyön. Ezek úgy tisztölték az Öreget, mint édes atyjokat. Némejek meleg vizet hoztak ; és ezeknek lábaikat (mint-ha meszsze-országról kereködtek vólna) bele-áztatatták. Némejek a' láb-szárokat törlötték ; avvagy le-kefélték ru­hájúkról a' porokat. Egy a' szobát füstölte ; ki-is-űzte a' nyirkos levegőt. Mivel a' dél nem meszsze terjedett; egy asz­talkát-is töttek eleibek. Meg-vala-rakva min­den-félével : üdei gyümölcsökkel, melyeket az Öreg nagyon szeret vala. Voltak a' fehér ke­nyérnek kerek-szeletjei, bor és víz - kup ikkal egygyütt. Föl-vetötték az ágyakat-is, és jól meg-veregették a' derek-aljakat. $. II. Az Öregnek rimánkodása. KNÉMON : Talán a' Vendégölő istennek fo­gadójába jöttünk , jó Öreg ! — Hiszen itten min­denünk bőven meg-vagyon. A' mellett : jó szí­vet-is mutatnak. ÖREG : Nein a' Vendégölő Istennek fogadó­jába jöttél, jó Fiók ! hanem olyan emberé jébe, kit a' Vendégöló Isten (mivel a' hozzája - foja­modókhoz atyai szorgalommal viseltetik) külö­nösen szeret. KNÉMON : Oh ! Vájjon ki lehet tehát en­nek a' Háznak gazdája? L s ÖREG :

Next

/
Oldalképek
Tartalom