Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. KNÉMON: Dolgaim niucsnek, el-mehetök. ÖREG : Adok ottan Szállást-is ; nem ugyan magam' házánál ; hanem jó barátoménál, ki engem'-is (kár-vallásom után) szívesen magához fogadott. Oh! ha ürességüm lészen; be el-beszéilöm történeteimet ! Te-is a' magadét. KNÉMON : Mennyünk tehát. Úgy-is ama' városkát töttem célomúl. Úgy-é bizon : hogy Kémisnek nevezik ? ÖREG : Annak igen-is. KNÉMON : Öszsze-beszéllottem két barátimmal. Ide várom okét. Még ma itt lesznek. NYOLCADIK RÉSZ. Kémisben történttel eleje. —— ' » (t J. I. Kém is be menetel. M A logy fáradság nélkül a' városkába juthassanak (mert az Öregnek lábai, ekkoriban, igen gyöngék valának) ; egy kis hajóba mentenek. Ilyeket itten eleget tartanak a' Kémisiek : hogy szolgálatot tögyenek ; mindent kész pénzért. A' szállásra érvén, oda-haza nem lelték a' Házi-gazdát. Ezt Knémon igen sajnállotta. Annak leánja (derék Szeméj, és már el-adó) szívesen fogadta a' vendégüket. Azon napot, melyben senkit se látott, vesztettnek lenni vélte. Hogy