Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

L KÖNYV. II. SZAKASZ. 163 ÖREG : Minek a' követés ; ha meg-nem­bántottál ? Nem úgy veszem-ám-föl szavaidat : mint-ha azokkal meg-akartál-vúlna-sérteni. KNÉMON : Nem-is oly szívemből mondot­tam. Az akarat leg-alább egyenes. ÖREG : Sok jót tapasztalok benned. Ugyan azért; ha történeteimet hallani akarod §. X. Szállás- ajánlás, KNÉMON : Oh ! be régen óhajtottam életem­ben: hogy egy érdemesnek történetét hallyam ! ÖREG: Én-is óhajtottam ojjast, ki előtt el­beszélhessem. Te akadtál eloinbe. Eszesen fe­lelgetvén enyelgéseimre; ki-állottad a' próbát. Barátságomra tehát méltónak lenni tartalak. KNÉMON : Köszönöm szívességödet. ÖREG : Ha ide nem érköztél vólna ; a' régi meséknek hangozatjok szerént, ezeknek az Égip­tomi Nádaknak beszéllóttem-vólna-el iszonyú kár­vallásomat — Oh ! Fiam ! — Én nagyon kár­vallott ember vagyok. KNÉMON : Nagyon sajnállom. ÖREG: Hagygyuk-el előbb ezt a' Nílus' vízét. Bátorságosb hejre távozzunk. KNÉMON : Itten-is mitől félhetünk ? * ÖREG : A' Dél' és Éj-szak' karikájának ép­pen alatta vagyunk. Hevei turhetetlenök. Tör­téneteim pedig terjedtek. Ha más felé nem hív­nak dolgaid ; mennyüuk ama' városka felé. L a KNÉ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom