Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. El-vágott tehát annyit hajából, a'-mennyit az Atbénai Ifjoncok közönségesen el-vágni szoktanak. Ezek után Kémis' várossá felé iparkodott, ahhová Teágenest és Karikléat várta. Történetei pedig ezek vóltanak : Minek-előtte ahhoz a' kis városhoz érközött; Nílus' fojója mellett léptetvén, egy szép Öreg embert látott, ki akkor a' parton nagy csöndösséggel sétált. Úgy-is teccött : mint-ha a' csöndösen-fojó vizeknek csillapatját látván, velek akarná közleni irtóztató gondolatjait. S. VII. Egy üreg' le-írása. Szent hivatalúnak lenni láccatott : mivel ojjas embereknek módjokra valának ineg-eresztve haja' szálai, kik valamejik templomban az Áidozatokat űzik. Őszbe - csavarodott egészlen. Haja' szálai, mint a' fehér galamboknak tollai. Széles mejjén, nem valami mesterséggel; hanem mesterséges nem gondolással el-vala terjedve hoszszú szakálla. A'-mit Knémon leg-fo-képpen csudállott, és szeretött ebben az Öreg emberben; a' látomán vala : hogy mind köpönyegje, mind más öltözetje-is nem Égiptomi, hanem Görög szabású vala. E' dolgot Naukráciában lácni, nem annnyira ritkaság, mint szokatlanság vala. Nem kévánta Ótet meg-szöllítani Knémon. Szem-füllel vigyázott minden cselekedeteire. De, mi-