Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 minek-utánna azt tapasztalta benne: hogy előre nemcsak léptetne; hanem iparkodna-is : sott noha maga után Knémont törekedni látta; vele lenni még se kévánkoznek ( másban foglalta bú-szorongatta eszét; sem-hogy egy Jövevémiel szóba-kereködgyon ) ; ennek különösségéről éppen nem kételködött. El-is-hitette magával : hogy annak társasága : magának nagy hasznára válhatna. Sok dolgok lappangottak ebben az öreg emberben , melyeket belőlle Knémon nagy riiesterséggel ki-facsart ; de ki-adta a' követközött üdo-is. VIII. Knémon az Öreggel» Jól meg-fontolván minden környülméneket; annak az öreg embernek elejébe került, és Őtet (jól-lehet még akkor-is méj gondolatokban foglalatoskodott) így szóllítá-meg KNÉMON: Isten jó nap', szép Öreg! ÖREG : Fogadgy' Isten jó Ifiú. KNÉMON : Egy kevesé jobb kedvet - - ÖREG : Nein mutathatok. KNÉMON : Oka ennek ÖREG : Az : hogy az Isten gyötör. KNÉMON : Egy Görög Szarándokot ? ÖREG : Se Görög, se Szarándok nem vagyok. KNÉMON : Mi tehát ? ÖREG : Ide való Ivadék. KNÉMON : Görög ruházatbatvé ? L ÖREG :