Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. KNÉMON : Azt jelenti tehát az Álom : hogy édes atyád oda van. Mert: midőn erre az árnyék velágra ki-terí tte tünk; ide Szülőink által erőitet­tetünk. Azok tehát nékünk igazi szemünk' vilá­gai. A'jobb szem, atyánkat; a'bal pedig, édes anyánkat jelenti. Vagy meg - halt tehát édes atyád; vagy (Országán kivúl) nagy bajokban va­gyon. Ennek egygyike bizonos. KARIKLÉA: Ez ha bizonos; meg-vallom : nehezemre esik. Mind-az'-által, engedgye a' jó Isten: hogy a' te Álom-fejtésöd igazabb legyen az enyimnél ! ! ! §. v. Tanakodások. KNÉMON : De ki röndolt bennünket Álom­fejtőknek ? Mért nem gondolkodunk inkább azok­ról, melyek nékünk (e' mostani kürnyülin énjeink­re tekintve) üdvosségössebbek lennének ? Ez a' dolog (ha már alunni egyszer nam akarunk) sok­kal tanácsosabb vólna. KARIKLÉA : Mostanában ugyan más fogla­latosságaik nincsenek. KNÉMON : Hogy ne volnának ? Talán azt mondhatnók inkább : hogy iní oly gondatlanok vagyunk: hogy magunkról se gondolkozunk. Ez alig- ha nem igaz. KARIKLÉA: Hallod - é Knémon ? Néked eszed van — Mutasd-meg : hogy ember-szerető­is légy — Adgy elŐnkbe valamit. KNÉ-

Next

/
Oldalképek
Tartalom