Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 KNÉMON: Barátim! Addig intézzük-el a'Szigetből-való ki-menetelünket, még Termútis aluszik; vagy aludtát tötteti. TEÁGENES : Édes Knémonom! Mivel téged' egyszer társaságunkba adtak a' jó Istenek ; és egyenlő szenvedésre kárhoztattak mind-a'-hárrnunkat: add-elo, kérlek, ki-szabadúlttunk' módját. Jól Ösmérod ezeket a' Tartománokat. Tucc erabereikkel-is szóllani. Mí arra elégtelenök vagyuk; hogy magunkon segícscsünk. KNÉMON : Nékem van-é ? avvag néktök nagyobb inségöm ? nem tudom. A' Szerencse eleget rakott reám-is. De, mivel azt kévénnyátok: hogy, Öregebb-léttemre, ki-adgyam gondolataimat; nem bánom. KARIKLÉA : Oh fzabadícs-ki bennünket. §. VI. Knémori' tandesja. KNÉMON : Hogy a' Sziget egészszen odalőtt; és talán ( Termútis sal egygütt) négyen ny'argalódzunk benne: leg-könnyebben el-hihetitök. Elégkíncsöt, elég ruhát, elég gazdagságot ajánlottak a' jó Istenek: mivel ezen nagy Jószágoknak ( minek-utánna a' többiek el-illantottak) Mí lőhettünk uraik. De mind-ezekkel jól-nem-lakhatunk. Nem-de-nem meg-eshetik: hogy e' hejünkben éhhel meg-hallyunk. De ha bár meg-nemhalunk-is; meg-történhetik még-is: hogy ama' Sziget - beli Kenyereseink viszsza - fordúllyanak : K 3 mert