Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. ' 151 Elő - szóllították osztán Karikléát - is, azt akarván tolle meg-tudni: minő intézetüket forgatott ekkoráig-tartó magánosságában ? De a' szomorú Szuz-is inkább arra vigyázott: mit mondanának amazok. így egygyik a' másiknak jó tanácsot adni nem tudván ; le-sütotte fejét mind egygyike. Fol-föl-emelgették isinétt magokat ; fohászkodtak ; és más e'-féléket töttek. A' sok unalmakat meg-elégölvén Knémon; leg-elso vólt, ki magát a' padlaton el-terítotte. Teágenes egy ko-darabra ült, azonn akarván az éjtszakát tölteni. Karitíéa, maga maradni félvén, és fo-képpen Termútisnak erő szakjaitól tartván ; magát Teágenes' ölébe vetötte : hogy vele a' holnapi napról beszéllyen. De nein sokat szóllhattak : mivel hamar el-aludtanak. §

; II. Karikléa félelme. Minek-utánna oly kevés üdőre terjesztötték alvássokat : hogy csupán csak szemek' hej ját lehetett ki-pihenttn ek mondani; íme! Karikléa ? képzelhetetlen nagy sikójtással, föl-ébredött, és orcájára vetvén kezeit; jobb szemének el-ragadtatássáról panaszolkodott. Föl-ébredött erre Teágenes-is; és: mi bajja lönne? meg-rettenve kérdözte. Karikléa, újra meg-tapogatván jobb szemét, minek-utánna azt hejjén tapasztalta: meg-követte Tecígenest, haszontalan félelmei miátt. Teágenes pedig úgy K meg-