Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. meg-ijedött: hogy az-után-is magához alig térhetott. így szólla hozzája KARIKLÉA : Én bizonnára oly vélekedéssel valék : mint-ha jobb szememnek bimbóját elvesztöttem vólna oda-kinn. És, íme! mostanában — a' fejembe találom ! TEÁGENES : Szferetöm, édes KarikUám ! hogy eme' pár nap-fényjeidet, éjtszakának üdéjén, el-nem-veszsötted. De ugyan: mi vihetott tégöd arra a' gondolatra ? Talán el-tévejödtél ? $. Hl. Karikléá álma, KARIKLÉA : Oh ! édes Teágenesem ! Nem csak el-tévejödtem; hanem ki-mondhatatlan-képpen meg-is-ijedtem. Élőmbe állott (hála légyen a' jó Istennek : hogy csak álmomban, nem vígyáztomban történt) egy irtóztató vadember: kinek haj - szálai fusúletlenök ; tekintete kegyetlen ; szemei (leselködo módra) lopogatók vóltak. TEA GENES : Ejnye utálatos ! — Hátosztán? KARIKLÉA : Ez a vakmerő ( a' te győzhetetlen nagy erődtől se tartván valamit) minek-utánna Öledbe le-telepedtem, engemet legelsőben valami éles karddal fenyegetni láccatott. Az-után, nagy haraggal, bal pofámhoz kapott ; úgy-is teccött : mint-ha jobb szememet ki-facsarta; avvagy (igazábban szóllván ) egyszeriben ki - körmölte vólna. Erre osztán föl-is-ébredtem.

? TEÁ-