Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. II. SZAKASZ. tit Édes Kariklédm ! — Te, a' Természetnek köz szabási ellen, nem ott holtál-meg; ahhová mindenkoron vágyódtál ! -—körul-karoló kezeim között — az én ölemben ! — Ez hóhérollya Szívemet 1 — ez engem' ki-végez ! Istenem! — Téged' a' tuz meg-emíszthetott ? — pedig elevente ? - irtóztató Halál ! Ezek voltak tehát Mennyegzódnek fákjái ! és élesztő daljai ? — Oda-lött az emberi Ékességnek Remekje ! — Annak a' páratlan Szépségnek (az irgalmatlan tüzek' nagy haragja raiátt) még dűlledekjei se maradhattak angyali arcúlatján 1 Oh ! teméntelen Gyötrelem ! — Oh ! Egek' boszszú-állásinak méltatlanságai ! — Elragadtátok tollem : hogy végső-képpen meg-ne-ölelhessem ! — Lehelletét föl-ne-csókolhassam ! —* Azt magamba ne rejcsem ! ! Î S. IIITeágene

s ktfesesege

. Minek-utánna ezeket (iszonyító nagy gyötrelmei között) el-jajgatta Tedgenes; maga'kardjának markolatjához kapott, talán azért: hogy önnön magának Gyilkolója légyen. Mind-ezeket, már ennek-elotte , által-látván, és mostanában jól szemre-is vévén, kotorázó kezét hírtelen el~csapta, és ezeket mondotta KNÉMON : Mit akartál IM ! talán : hogy Karikieddnak bizonyos élttében a' más velágra takaró dgy ? örvendenöd kellene ! TEÁ-