Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

^ A' SZERECSENEK. TEÁGENES : Igen-is ! örvendenöin köllene! KNÉMON : Tudd-meg pedig ; hogy nem csak él ; hanem oly bizonos hejen múlat : melybe a' tïizek' lángjai soha eddig bé-nem-hatottak. TEÁGENES : Hitesd-el ezt, ne velem ; hanem vagy a' gyerökökkel ; vagy a' bolondokkal. Mi közöd néked az én életömhöz ? KNÉMON : Hogy KarikUád" számára élly. TEÁGENES: SietnÖm köll tehát utánna. Meg-ne-gátolly hallod-é ? KNEMON : Meg-kölletött pedig : mert a' kécségbe-esésre elég üdo az-után. §. IV. Meg- enyhü le's. E' szomorú gondolatok után, nagy esküvésre fakadott Kntmon ; azt állítván azokkal : hogy Kariklcának semmi baja nem volna. E1Óbeszéllott osztán mindeneket ; tudni-illik : Tiamisncik parancsolatjából, hogy eresztutte-le légyen ama' biztos barlangba. Ki-nyilatkoztatta a' barlangnak tulajdonságait-is ; fo-képpen ama' csudálatost : hogy soha a' lángok belé-nera-csaphatnak. Annak ezer csavargással ( ha bár a' szereucse reá-töme-is ) könnyen meg-gátolhatnák a' tüzek' erejét. Ezekre a' bíztató beszédekre meg-láccattatott vídúlni szegén Teágenes. Könnyebben vöhette immár a' lélekzetot. Úgy teccött hírtelen t'ímeménjeiben : mint-ha magát KariUtát látná.