Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)
i ig A' SZERECSENEK. Be, minek-utánna a' Nap a' Fold aiále-biE kott; akkor adták-ki magokat a' kegyetlenebb Égések. Hogy az-után fejőket az iszapok közül föMohemelgették; és (az éjtszakáuak védelme alattúki-is-jöttenekí akkor lehetött Isten-igazában ki-vönni: hogy Hamisnak Szigetje lángba-ke'verődött; és ropogva égött. Ekkor immár, fejét öklözvén; így siránkozott leágcnes: II, Teá'genes* siralma* Isten-liozzád Élet!—^Semini gyöiiyöruségöm Te-benued ! — Szakadgyon vége minden nyájasságnak ! — Eníszszen-el minden, a'-mi szívemet ineg-ületheti ! — a' Félelem ! a' Veszedelem ! a' Szorgalom ! a' Remén ! és maga a' Szeretet ! En már semmitől se félhetek ; senuni veszedelembe nem eshetek; semmi szorgalmam, semmi reménségçm nem lehet. Többé pedig nemis szerethetök, Édes Karikié ám !—-Oda, veled egygyütt, Tcc'igencsed ! — Oh! En élhetetlen 1 — íme! mi haszna azön félelmemnek, melyet követvén, a' harctól el-állottam ? — Egy Vitézhöz-nem-illő szaladásba kaptam ! Ezt ugyan, Édesem! azért cseieködtem : hogy magamat, csupán a' Te számodra, meg-tarcsam ! — Be, már mostanában, a' Te Szeméjjed nélkül, semmi gyönyörűségem, semmi vígasztalásom nem lehet ! Édes