Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

100 A' SZERECSENEK. Ezeknek a' leáni szavaknak vékony hangozatjok után léptetvén ; reá-akadtt a' siránkozó leánra. Úgy teccött ; mint-ha most ébredött vóhia-föl azon el-ájúlttából , melybe miud-e'koráig fetrengött. 1 , Bal kézével meg-ragadta haját. Jobb kezével kardját (bal emlője alatt) mejjébe eresztötte , és körösztül-verte egészlén. Ez a' szerencsétlen Teremtés Knémonnak nevét szüntelen emlegetvén, és Őtet segícségűl híván; inairól le-esött ; 's-e' velágból ki-múlt. §. IV. A? Sírnak le-zárattatása Lássa bár a' teremtótt állat : minő végét érheti az ember szarándokságának — Sok szerencsétlenségekből ki-bontakozván, íme ott végezte életét : holott haláláról nem-is gondolkodott. — El-enyíszött, 's porrá lött — Ha ebbe az érccel-veteködo várba le-nein-zárattatott vólna ; ha Knémonnak társaságában nem maradhatott vólna ; talán hamarébb meg-oltalmaztatott vólna. Eme' végre-hajtott irgalmatlanság után, kijött Tiamis, esze-veszttével, az útálatos barlangból. Maga után húzta az ajtót, bé-is-lakatolta. Tettének gyalázatjától tartván (hogy a' • föl-mészárlott leánra semmi-féle Teremtés reáne-akadhaason) bé-gyöpözte az aitót — El-menetele előtt súva fakadott — Végtére e' szavai t