Dugonics András: A szerecsenek : Első könyv : Európai történetek / Újjabb életre hozta Dugonics András. - Pozsonyban és Pesten : Füskúti Landerer Mihály bötűivel és költsgével , 1798 (L.sz. Cs.Gy.825)

I. KÖNYV. I. SZAKASZ. ici vait mondotta : íiné ! szerencsétlen üdomben e' mátka-tálat adtam édes Mátkám*kedves Karikléám. Ezeket így el-végezvén, szigetjének partja felé céllozott. Könnyű vala néki egy magános , egy gyámoltalan leánt meg-ölni ; meg-lássuk : nehezebb vólfré az ellenséggel csatázni. Hogy a' partra ért, emberei közül nemejeket szaladó főbe lenni tapasztalt. Ekkor jöve eleibe Termútis ; a'-ki egy megkötözött Sas-keselŐt hozván magával; az áldozat' oltárjárói kérdezősködött. Késedelmes viszsza-jövetele miátt, gyalázatosan le-hordotta Őtet. ElŐ-hozott KeselŐjét-is meg - vetvén (ós, mivel Őtet még-is szerette), leAs-csillapodván, azt mondotta : hogy az áldozatnak vége vólna immár. Le-vágott légyen olyas állatot , mely ezer Sasnál gyönyörűebb yólna, $. v. Tiamis CL Csatában. Alig végezhette-el ama' kurta szavait, íme az egész ellenség feléje törekodní láccatott. Leszállott téhát Termútis sal, és még egy Kormánossal maga' csónakjába. Eme' csónakok háromnál többet el-nem-bírhattak : mivel egy fából vannak ki-vésve; parasztosan meg-is-gúzsolva. Utánna mentek Teágenes és Knémon. Ezek Után a' többiek, kik elég kevesen meg-maradhattak. Mind-egygyik kis csónaknak eleje valami ellenzővel vala meg-rakva. Úgy-is teoG S cött: