Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)

FÜGGELÉK

tanára, a történettudomány kandidá­tusa. (1944) Fenyő Ferenc (1924—) hegedűművész, az Operaház szólamvezetője. Négy gim­náziumi osztály után a felső kereske­delmiben érettségizett 1943-ban. Feuer György (1921—) vegyész, a torontói egyetem klinikai biológiai és gyógy­szertan tanára. 1976-ban tagja volt az orvosi Nobel-bizottságnak. (1939) Firbás Oszkár (1923—) erdőmérnök-ta­nár, szakíró. 1947-től tanít. 1952—54 közt a soproni erdészeti technikum igazgatója, utána tanára. Firbás Osz­kár igazgató fia. (1941) Firbás Zoltán (1925—) mérnök, 1975—86 közt a Baross Gábor gimnázium épüle­tében működő Vedres István építőipari szakközépiskola tanára. Firbás Oszkár igazgató fia. (1943) Füssy László (1899—1969) költő, Füssy József főreáliskolai tanár fia. A moson­magyaróvári gazdasági akadémia diák­jaként részt vett az 1918/19-i forra­dalmi eseményekben, ezért háromévi börtönt szenvedett, s tanulmányait nem folytathatta. Alkalmi munkákból élt. Válogatott versei halála után Vox humana (1971) címmel jelentek meg. (1917) Gábor Miklós (1918—) vegyész, egyetemi tanár, a SZOTE gyógyszerhatástani intézetének igazgatója. (1936) Gaizer Ferenc (1933—) a kémiai tudo­mány doktora, a JATE szervetlen és analitikai tanszékének docense. (1951) Gilde Ferenc (1928—) vegyész, kandidá­tus, a JATE elméleti fizikai tanszéké­nek docense. (1946) Greguss Pál (1921—) Markusovszky­díjas vegyész, c. egyetemi tanár, a Bu­dapesti Műszaki Egyetem alkalmazott biofizikai laboratóriumának igazga­tója. (1939) Guczi László (1932—) c. egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, az MTA Izotópkutató Intézete fizikai kémiai főosztályának vezetője. (1950) Heiner Lajos ( 1932—), az orvostudomány kandidátusa, a SZOTE ideg- és elme­gyógyászati klinikájának tanára. (1951) Hermann Miksa (1869—1944) gépész­mérnök, 1911-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, 1926—29 közt keres­kedelemügyi miniszter. (1888) Hévézi Endre (1923—) építész, festőmű­vész. Németországban, Dániában, Amerikában töltött évek után ma Lon­donban él, és főként épületdíszítéssel, absztrakt konstrukciókkal foglalko­zik. (1941) Incze Miklós (1922—) a történettudo­mány kandidátusa, az MTA Történet­tudományi Intézetének főmunkatársa, a Világtörténet c. folyóirat főszerkesz­tője. (1940) Kedves Ferenc (1932—) a fizikai tudo­mány kandidátusa, a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem alkal­mazott fizikai tanszékének tanára. (1950) Kedves Miklós (1933—) a biológiai tudo­mány doktora, c. egyetemi tanár, a JATE növénytani tanszékének tudo­mányos tanácsadója. (1951) Kelle Artúr (1882—1945) erdőmérnök, a soproni bányamérnöki és erdészeti főiskola, majd egyetem tanára. (1900) Kenderesi János (1922—) gépészmérnök, a hamburgi hajóépítési főiskola és egyetem tanára. (1941) Kiss Árpád István (1929—) a kémiai tu­domány kandidátusa, a Budapesti Mű­szaki Egyetem fizikai kémiai tan­székének tudományos főmunkatársa. (1948) Kiss Oszkár (1914—) világutazó, vállal­kozó. Svájcban él. (1936) Koczkás Sándor (1924—) az irodalomtu­domány kandidátusa, József Attila­díjas kritikus, az Eötvös Loránd Tu­dományegyetem magyar irodalomtör­téneti tanszékének docense, a Magyar írók Szövetségének főtitkára. (1942) Krámli András (1910—1988) kémikus, egyetemi tanár, a szegedi egyetem or­vosi vegytani intézetének igazgatója. (1930) Lázár János (1932—) a kémiai tudomány kandidátusa, a SZOTE gyógyszerészi vegytani intézetének docense. (1951) Lőkös (Laszgallner) Zoltán (1925—) tanár, Rózsa Ferenc-díjas újságíró, a Vasárnapi Hírek (Bp.) főszerkesztője. (1943) Máriaföldy (Mayer) Márton (1884—1956) 1908-tól az állami főgimnázium (a ma

Next

/
Oldalképek
Tartalom