Péter László: A szegedi főreáliskola, elődei és utódai (Szeged Művelődéstörténetéből 7. Szeged, 1989)
FÜGGELÉK
tanára, a történettudomány kandidátusa. (1944) Fenyő Ferenc (1924—) hegedűművész, az Operaház szólamvezetője. Négy gimnáziumi osztály után a felső kereskedelmiben érettségizett 1943-ban. Feuer György (1921—) vegyész, a torontói egyetem klinikai biológiai és gyógyszertan tanára. 1976-ban tagja volt az orvosi Nobel-bizottságnak. (1939) Firbás Oszkár (1923—) erdőmérnök-tanár, szakíró. 1947-től tanít. 1952—54 közt a soproni erdészeti technikum igazgatója, utána tanára. Firbás Oszkár igazgató fia. (1941) Firbás Zoltán (1925—) mérnök, 1975—86 közt a Baross Gábor gimnázium épületében működő Vedres István építőipari szakközépiskola tanára. Firbás Oszkár igazgató fia. (1943) Füssy László (1899—1969) költő, Füssy József főreáliskolai tanár fia. A mosonmagyaróvári gazdasági akadémia diákjaként részt vett az 1918/19-i forradalmi eseményekben, ezért háromévi börtönt szenvedett, s tanulmányait nem folytathatta. Alkalmi munkákból élt. Válogatott versei halála után Vox humana (1971) címmel jelentek meg. (1917) Gábor Miklós (1918—) vegyész, egyetemi tanár, a SZOTE gyógyszerhatástani intézetének igazgatója. (1936) Gaizer Ferenc (1933—) a kémiai tudomány doktora, a JATE szervetlen és analitikai tanszékének docense. (1951) Gilde Ferenc (1928—) vegyész, kandidátus, a JATE elméleti fizikai tanszékének docense. (1946) Greguss Pál (1921—) Markusovszkydíjas vegyész, c. egyetemi tanár, a Budapesti Műszaki Egyetem alkalmazott biofizikai laboratóriumának igazgatója. (1939) Guczi László (1932—) c. egyetemi tanár, a kémiai tudomány doktora, az MTA Izotópkutató Intézete fizikai kémiai főosztályának vezetője. (1950) Heiner Lajos ( 1932—), az orvostudomány kandidátusa, a SZOTE ideg- és elmegyógyászati klinikájának tanára. (1951) Hermann Miksa (1869—1944) gépészmérnök, 1911-től a Budapesti Műszaki Egyetem tanára, 1926—29 közt kereskedelemügyi miniszter. (1888) Hévézi Endre (1923—) építész, festőművész. Németországban, Dániában, Amerikában töltött évek után ma Londonban él, és főként épületdíszítéssel, absztrakt konstrukciókkal foglalkozik. (1941) Incze Miklós (1922—) a történettudomány kandidátusa, az MTA Történettudományi Intézetének főmunkatársa, a Világtörténet c. folyóirat főszerkesztője. (1940) Kedves Ferenc (1932—) a fizikai tudomány kandidátusa, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem alkalmazott fizikai tanszékének tanára. (1950) Kedves Miklós (1933—) a biológiai tudomány doktora, c. egyetemi tanár, a JATE növénytani tanszékének tudományos tanácsadója. (1951) Kelle Artúr (1882—1945) erdőmérnök, a soproni bányamérnöki és erdészeti főiskola, majd egyetem tanára. (1900) Kenderesi János (1922—) gépészmérnök, a hamburgi hajóépítési főiskola és egyetem tanára. (1941) Kiss Árpád István (1929—) a kémiai tudomány kandidátusa, a Budapesti Műszaki Egyetem fizikai kémiai tanszékének tudományos főmunkatársa. (1948) Kiss Oszkár (1914—) világutazó, vállalkozó. Svájcban él. (1936) Koczkás Sándor (1924—) az irodalomtudomány kandidátusa, József Attiladíjas kritikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar irodalomtörténeti tanszékének docense, a Magyar írók Szövetségének főtitkára. (1942) Krámli András (1910—1988) kémikus, egyetemi tanár, a szegedi egyetem orvosi vegytani intézetének igazgatója. (1930) Lázár János (1932—) a kémiai tudomány kandidátusa, a SZOTE gyógyszerészi vegytani intézetének docense. (1951) Lőkös (Laszgallner) Zoltán (1925—) tanár, Rózsa Ferenc-díjas újságíró, a Vasárnapi Hírek (Bp.) főszerkesztője. (1943) Máriaföldy (Mayer) Márton (1884—1956) 1908-tól az állami főgimnázium (a ma