Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

A kiegyezéskori szegedi zsidóság zöme németül beszélt míg családi érintkezési nyelvük különböző lehetett. Visszaemlékezők tanúsága szerint az anyával németül, ritkábban jiddisül beszéltek, de az apát magyarul is megszólíthatta a gyermek. Források vannak viszont arra, hogy a megszűnt Guttmann és Eisler szegedi társas cég egyedüli tulajdonosa, Eisler Fülöp 1883-ban kérvényezte, hogy „úgy a saját, mint kiskorú gyermekei" (Ernő, Károly) vezetéknevét „Vas"-ra változtathassa, s külön kérte azt, hogy magyarságának e bizonyítékát az anyakönyvbe is bejegyeztethesse.

67 Mikor Bleyer Ignác terménykereskedő 1882. október 2-án belügyminiszteri engedéllyel Baloghra változtatta nevét, egyben arra kérte a cégbíróságot, „hogy a cég nevét is új nevével összhangban Balogh -ra írja át, s minthogy ezen magyarosított cég alatt folytatja helybéli kereskedését, a kért változtatás feltétlen érdekében áll". Dőreség lenne afölött vitát nyitni, hegy a nyelvi magyarosodást, a magyar nyelvben „benne rejlő civilisatio szelíd hatalma", vagy a gazdasági érvényesülés kényszere motiválta; ez egyszerűen az illetők felfogása volt, az emancipált, illetve a recepiált pozíció között fennálló ellentétek áthidalásának fontos eszköze. Szegeden még bonyolultabb volt a helyzet, mivel a németül beszélő bevándorolt nyugati zsidóságon kívül c nyelvet beszélte a Bach-időszakból itt maradt birodalmi bürokrácia és műszaki személyzet többsége, illetve a palánki németek egy része is. Figyelemre méltó ebben a vonatkozásban a főispánnak az az intézkedése, mellyel Nováky György első almérnököt nevezte ki 1874-ben főmérnökké, „mivel Bainwille [Józsefi" mérnök nem tud magyarul és nem ismeri eléggé a helyi viszonyokat".

c8 Éppen ezért csak közvetettnek tekinthetjük azt az információt, mely a Szegeden előfizetett német nyelvű újságok példányszámaiból következtet a németül beszélő zsidó családok számára. 1886-ban 1200 példány újságot járattak a szegcdi polgárok. Ebből 500 volt német nyelvű, s 200 kimondottan bécsi újság.

Gíi Ezeket zsidók éppúgy járathatták, mint az egykori gazdag német tímárok művelt csoportja. Hitelesebb jelzője a zsidóság német nyelvűségének a 70-cs évek szegedi kiadású és zsidó alapítású kereskedelmi lapja, a Der Lloyd. A német nyelv erős pozícióját mutatja, hogy helyi lapjaink (Szegedi Napló, Szegedi Híradó) apróhirdetéseinek jó harmadát még a nyolcvanas évek közepén is német nyelven tették közzé. Ugyanakkor az 1857-től megjelenő, szegedi német nyelvű zsidó újságot, a Ben Chananja-t azzal szüntette meg Löw Lipót 1866-ban, hogy ezután már magyar nyelvű zsidó lapot kell szerkeszteni, melyet azért később ugyanúgy előfizettek Londonban, mint New Yorkban. Az ezer példányból 70-et Szegeden rendeltek meg, míg a többi az országban, illetve külföldön talált gazdára.

70 Az asszimiláció irányának és mértékének kutatásánál figyelembe Leli