Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

vennünk a zsidó családok körében tapasztalható vegyesházassági, kitérési, illetve névmagyarosítási trendet. A vegyesházasság ekkor még nem jellemző asszimilációs minta. Szegeden egy, legföljebb két zsidó—keresztény házasságról tudósítanak az anyakönyvek. Az 1877. évi népszámlálás is mindössze három zsidó—keresztény házasságról tesz említést. Emelkedő tendenciát mutat az egyházpolitikai törvények elfogadása utáni időszak, ami részben azzal magyarázható, hogy ezentúl nem kellett vegyes házasságkötés előtt a zsidó vőlegénynek kikeresztelkednie. Ennek ellenére sem a kiegyezés után, sem a századfordulón nem beszélhetünk zsidók és nem zsidók jelentősebb összeolvadásáról. A vegyesházasság fontos asszimilációs fórum volt, s funkciója — némi leegyszerűsítéssel — a polgárosodás ritmuskülönbségének csökkentése a keresztény családok javára, míg másik oldalon a „magyarosodás", a „magyarság" elfogadásának demonstratív, a házasságkötéssel visszafordíthatatlannak is jelzett kinyilatkoztatása. Továbbra is hangsúlyoznunk kell azonban, hogy a vegyesházasság csak az egyik lehetséges asszimilációs minta. A Szegeden 1895 és 1915 között rögzített 215 zsidókeresztény vegyesházasság jelentős emelkedést mutat, de mégis csekélynek tűnik a zsidó összlakossághoz képest. 1900-ban pl. 20 zsidó-keresztény házasságra 5776 fő zsidó lakos jutott. Azt kell tehát mondanunk, hogy a számszerű fejlődés ellenére arányait tekintve nem volt különösebben jellemző a szegedi zsidó közösségre a házasság útján való beolvadás. Más a helyzet a kitérésekkel. 1895 előtt ugyanis csak előzetes kitéréssel vehetett el egy zsidó nem zsidót. Ugyanakkor a ténylegesen megköttetett vegyes házasságok elmaradtak a kikeresztelkedtek számától. Itt azonban hozzá kell tennünk, hogy a sajátos asszimilációs stratégia anyakönyvi vizsgálatát csak 1890-ig végeztük el, az utána következő időszakról csak szórványos, egyedi esetekkel rendelkezünk. Kempelen Béla is lényeges különbséget tesz az áttért és kereszténnyel házasodott zsidók között. Szerinte a kikeresztelkedésnek főleg anyagi okai voltak, de történhettek azok vallási meggyőződésből, lelki kényszerből is. Azonban a többséget a jobb boldogulás reménye ösztönözte annak a vallásnak az átvételére, mely az uralkodó közeg vallása volt.

81 Szegeden a zsidó polgárság előkelőbbjei keresztelkedtek ki elsősorban. Eisenstädter Lukács már 1867-ben kikeresztelkedett, hogy 1869-ben elvehesse a katolikus Zsótér Tlkát. Végül 1880. szept. 8-án nevét — belügyminiszteri engedéllyel — Enyedire változtatta. Ez esetben tehát a „jogi" asszimilációnak alábbi stációi voltak : áttérés, vegyesházasság és végül névmagyarosítás. A morva eredetű Back család egyik tagja, Ernő mint Torontál megyei földbirtokos és gőzmalomtulajdonos zsidóként kapott nemességet 1888-ban. Öt gyermeke azonban — köztük az 1871-ben született Bernát — már mind katolikus lett.

72 S az asszimiláció egészen speciális esete, hogy a katolikussá lett dúsgazdag Back Bernát az ugyancsak áttért, Eisenstädter Erzsébetet vette feleségül.