Marjanucz László: A szegedi zsidó családok a 19. században (Szeged Művelődéstörténetéből 6. Szeged, 1988)

kívánó zsidóság magyar szellemű és részben magyar nyelvű elemi iskolába kívánta gyermekeit járatni. Löw Lipótnak egy öreg templom avatásánál (1843) mondott magyar nyelvű beszéde a legtekintélyesebb helyről erősítette meg ezt a polgári szándékot. Szeged nem zárkózott el a zsidó intelligencia befogadásától; a híres piarista gimnáziumnak már az első évektől (1828) voltak zsidó diákjai. Löw külön-külön felhívta a szülők és gyermekeik figyelmét, hogy az iskolai felméréskor (beiratkozásnál) magyarnak vallják magukat.

36 Az érettségi bevezetése (1852) óta a zsidó fiúktól általában elvárt teljesítmény az érettségi vizsga megszerzése. A lányokkal szembeni követelmények hagyományosnak mondhatók, a háztartással és gyermekneveléssel kapcsolatos alapvető készségek birtoklása a döntő, a gimnázium elvégzése már minőségi többlet. Giday Kálmán már idézett tanulmányában 70 zsidó fiúgyermek iskolai pályáját figyelte meg 1880-as adatok alapján. Eszerint a hetvenből 20 tanult tovább a piarista gimnáziumban, 30 fő reálgimnáziumba, illetve kereskedelmi iskolákba jelentkezett, s csak 20-an választották a polgári iskolát. 1844. december 22-én megnyílt a „kebelbéli izraeliták magyar—héber rendes tanodája". Vezetősége kezdettől fogva nagy súlyt fektetett a magyar nyelv tanítására, amit keresztény tanítók foglalkoztatásával is hangsúlyozni akart. 1852-ben még csak az I. osztály volt magyar tannyelvű, heti 5 magyar órával, de 1863-ban már az egész iskola tannyelve magyar lett.

37 Nem véletlenül jegyezte meg a Szegedi Híradó, hogy a „szegedi új izraelita nemzedék nyelvben, lélekben magyarrá fejlődik".

38 Ez az új nemzedék már nem tekintette „sem a zsynagógát sem a megyeházat" irányadó tekintélynek, hanem megpróbálta a maga ideálját követni; a megszerezhető magasabb műveltség révén biztosítani anyagi előbbrejutását és társadalmi beilleszkedését. Történtek kísérletek azonban a magyar szellemű zsidó iskola szerepének egy hagyományos héber értékek tanítását vállaló új iskola alapításával való ellensúlyozására. Az izraelita ortodox hitközség a leendő iskolájában dolgozó tanító részére kért fizetést és segélyt a közpénztár rovására. Rövid tárgyalás után azonban elutasította ezt a közgyűlés a népoktatási törvény 25. paragrafusára hivatkozva.

39 Feltűnő, hogy Szeged első zsidó értelmiségiéi szinte kivétel nélkül a birodalom morva és cseh tartományából érkeztek. Az ő esetükben — ha lehet — még jobban kiütközik a nyugati háttér, a kintről hozott műveltségi tőke hazai versenyképességüket növelő hatása. Két területen figyelhető meg működésük; a kereskedelmi és matematikai ismereteket feltételező „könyvvezető"-i (a mai könyvelőnek az elődje), illetve az általánosabb műveltséget kivánó tanítói pályán. Grünbaum Mihály — Prosznitz Mihály könyvvezetője — Bécsből jött, Tedeszko Markusz a morvaországi Trebitzből, s Szegeden „könyvvezetőséget tanít". Mahler Izsák neustadti (Morva ország) tanítónak a fia könyvvezető, lánya pedig