Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)

Gergely szabadiskolája ugyanazt a szerepet töltötte be, mint a Tanácsköztársaság idején létrehozott hasonló intézmények (proletár képzőművészeti tanműhely, Berény pesti és Kernstok nyergesújfalui szabadiskolája, stb.). Úttörő jellege abban állott, hogy a technikai ismereteken túl akadémiai rendszerű komplex oktatást nyújtott, szem előtt tartva a növendékek egyéniségének szabad érvényre jutását. Május másik jelentős eseménye a szegedi művészek nagy kiállítása volt. A gondolatot a szellemi munkások szakszervezete vetette föl, és küldöttségük április 17-én ezer korona támogatást kért Dettre János kormánybiztostól (45). Meg is kapták (52). A képzőművészek szakszervezetének április 26-i alakuló ülésén már a rendezés kérdése is szóba került. A szakszervezet ezzel Gergelyt és Tardos-Taussig Ármint bízta meg. A kiállítandó művek elbírálását kettőjükön kívül még Papp Gábor, Joachim Ferenc, László Gyula és Aczél Mary végezte (47). A megnyitó május 18-án, vasárnap volt. A Szegedi Napló névtelen cikkírója, valószínűleg Juhász dicsérte a művészeket: „Igazán minden elismerés megilleti lelkesedésüket és bátorságukat, amellyel e komor napokban arra vállalkoztak, hogy a művészet erejével feledtessék a meggyötört emberekkel az élet nyomorúságait" (56). A katalógus előszavát is a költő írta A művészetről a közönségnek címmel (55). Gergelynek kell tulajdonítanunk azt a rendezői elképzelést, mely a szabadiskola komplex oktatási módszerére emlékeztet. Ez volt Szegeden mindmáig az egyetlen olyan kiállítás, melyen nemcsak képek és szobrok, hanem érmek, rajzok, ötvösmunkák, textil és textildíszítő munkák, iparművészeti alkotások, építészeti tervek és batikmunkák kerültek együttes kiállításra. Gergely a pesti sikerei után csak most mutatkozott be Szegeden. Kiállított munkái: Szobor (bronz), Márványszobor, Portré (bronz), Terrakotta I—

II—III., Plakett I—

II—III. és Rajz I—

II—III. (tus). A portré Juhászt ábrázolta, a Márványszobor a Tabu, míg a bronz Szobor föltehetőn tanagra szobrocska volt. A terrakotta munkák között lehetett a később idézendő cikkben írt Női portré. Juhász három lapban is ismertette a kiállítást. Először a megnyitás napján írt Gergelyről: „A szobrászok között Gergely Sándor európai értékeket reprezentál. Ő a jövő embere, egy új stílus öntudatos és bátor lendületű keresője, aki máris átértékelte az eddigi eredményeket és a maga formanyelvén új szépségekről beszél. Figurái és portréi szokatlan eredetiségükkel ma még talán önkénytelenül is az épater le bourgeois elvét látszanak vallani, de megállítják az értőt, és az őszinte bámulat érzését váltják ki belőle. Tabuja a mai szobrászat legvégső eredményét mutatja" (57). Második cikke 20-án jelent meg: „Meg kell említenünk még Gergely Sándor munkáit. Ő az új formák, új anyagok lelkes kutatója, akinek Tabuja méltó feltűnést fog kelteni bizonyára a legszélesebb művészi kö-