Apró Ferenc: Gergely Sándor az aktivisták szobrásza (Szeged Művelődéstörténetéből 3. Szeged, 1986)
rökben. Különösen sikerült egy női portréja, melyben egyéni formaérzékének maradandó értékeit juttatja kifejezésre" (59). Harmadszorra ezt írta: „Szobor szokás szerint kevés van a tárlaton, de ami van, az érték. Gergely Sándor — különben szintén egyik rendezője a kiállításnak — Szeged szélesebb körű közönségének most mutatkozik be először a fővárosban a múlt őszön rendkívüli sikert aratott dolgaival. Teljesen a maga útját járja ez kemény, szokatlan eredeti tehetség, akinek alkotásai igazán nem az obligát etagére-díszek, de a bátorság, akció és lelkesedés jegyében előljárnak. Tabuja, nem mindenkinek érthető, de aki megérti, azt lenyűgözi. Sok méltánylója van Juhász Gyula karakterisztikus szobrának, amelyet Gergely a művész kongenialitásával mintázott meg" (60). Juhász május 24-én előadást tartott a tárlatlátogatóknak. Arról beszélt, hogy a „képeket és szobrokat hogyan kell nézni" (61). Előadását június 1-én megismételte a munkások részére (63). Egy ízben Gergely is tartott tárlatvezetést (54). A kiállítást két hétre tervezték, de a sikerre tekintettel három hétig tartott nyitva. Június első hetében jelent meg Juhásznak Ez az én vérem c. verseskötete Gergely címlapjával. A klasszikus háromszögkompozícióban két izmos, erőtől duzzadó, hangsúlyozott formaadású férfi akt van. Az egyik áll, két kézzel magasra tartva áldozatként fölmutatja a borral teli kelyhet. A másik térden áll, kezét a kehely irányába nyújtja. Háttérben a fölkelő nap. A vörös linóleummetszet bal fölső sarkában van a jelzet: Gergely. Gergely és Moholy-Nagy kiállítása Október elején Móra Ferenc engedélyt kért a tanácstól, hogy a múzeum olyan kiállításokat rendezhessen, melyekből bevételhez jut (66). Elsőként nagyszabású érem- és plakettkiállítást rendezett részben a múzeum, részben gyűjtők (Fischhof Ágota, Lugosi Döme ,Szalay József, Engel Vilmos, Kolozs Lajos, Dávid Sándor, stb.) darabjaiból. A tárlaton 627 művésznek több, mint ezer érme volt látható (65). Hazai (Ferenczy Istvántól Gergelyig), továbbá olasz, francia, német, belga, orosz, svájci és amerikai alkotóktól voltak munkák kiállítva. Gergely hat művével szerepelt: Tszöszi (1917), K. L. arcképe (1917), 1919 (1919), Tabu (1919), Tánc (1919, gipsz), Gemitus (1919, gipsz). Közülük négyet ismerünk, sajnos jobbára fényképről. A Tszöszi kontyos leányfejet ábrázol, korai munka. Kolozs Lajos éremportréja lappang, mérete nem ismeretes. Csak egy készülhetett belőle. Az 1919 c. plaketten ülő, néhány lendületes vonallal kiemelt figura van, míg a Tabu témája azonos a hasonló című szoboréval. A két gipszplakett fényképe Gergelyné hagyatékában maradt meg:
