Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Nyitástól takarásig...” Csongrádi szőlők, gyümölcsösök – a téma feldolgozásának előmunkálataiból

lak. A nagyapa 1916-ban, az első világháborúban hall meg. Túri Mária a kis földek művelésének irányításai még férje éleiében átvehette, majd halála után a családfennlarló, irányító szerepet meg is kellett tartania. A Nagyrétben és a Kilencesben 2-2 öreghold (1 öreghold 1600 négyszögöl) szántón kukorica, búza és here termett. Ezt a 4 hold szántót műveltették. A szőlőföldek közül 1300 négyszögöl 1902 óta a család tulajdonai jelentette. Két és fél kishold szőlői (1 kishold 1200 négyszögöl) később vásároltak az Orbándűlőben. Ezen a szőlőföldön a következő gyümölcsfák teremtek az érés sorrendjében cseresznye (germecdolfi), meggy (nagy meggy), kajszi- és őszibarack, alma (nyári, téli) és szilva. Nagymama - bizonyára fiatal özvcgyasszonykénl kialakult szokását megtartva - „nyitástól takarásig", vagyis a szölőmunkák ideje alatt napokat is kint töltött a szőlőben. A kunyhóban kis öntöttvas kályhán főzött. Veje férfiszokás szerint kisbográcsban készítette az ételt, ha egész nap kint maradt. Lánya, Papp József anyja már iparos, asztalos feleségeként a szőlőbeli munkákban csak a gyümölcsszedésben segílett és a piacon árulta a termést. A gyümölcsöt az 1970-es évekig szőlőből a piacra lovas kocsival, kerékpáron, majd később autóval hordták. (Adatközlőm anyja 1951-ig a háztartás vezetése és az előbb sorolt munkái mellett iparos feleségként asztalos férjének is segített a bútorok festésében.) Papp István (sz. 1936) apja 1902-ben születeti, 1917-től 1951-ig dolgozott asztalosként. Az ötvenes évek elején - sok más társához hasonlóan lehetetlenné vált a helyzete, nem kaptak anyagot, nem volt fizetőképes kereslet, végül felszámolták a kisiparokat. Aki tehette, a kis családi birtok müvelését választotta, így tett adatközlőm apja is. A Papp családban is volt szántó és szőlő is. Az apa 1952-től 1967-ig irányította a kis gazdaságot. Megnehezítette a helyzetét, hogy 1960-ban bekövetkezett a teljes kollektivizálás, vagyis a földek szövetkezeti tulajdonba vétele után, az addig 3 helyen levő földjét, úgy váltották meg, hogy a várostól távol 6 helyen osztották ki. 1967 után fia az 1300 négyszögöles szőlőt tartolta meg. 1957-ben telepítették újra, a régi szőlő is kadar volt, az új telepítés nemes kadar lett. A homokot ..derékig". 1 méter mélységig megforgatták. A lótrágyára homokot terítetlek. Ezt a munkát kubikosok végezték. A telepítéshez szükséges 45000 vesszőt a szőlőbeli napszámosok gyökereztették ki. A vesszőket ültetőfával ültették el. A fa ültetővel 60-70 centiméteres lyukat fúrtak, ebbe rakták a gyökeres vesszőt. Ketten végezték a vesszők ültetéséi, az egyik szórta a homokot a lyukba, a vessző mellé, a társa locsolta a száraz homokot, hogy „beszoruljon a vessző", ne kapjon levegőt. Ez gyalog vagy alacsony művelésű kadar lett. Tavasszal kézzel nyitották a szőlőt, ősszel a takarást lovas ekével végezték, ahogy mondták, „két oldalról takartak". Az ekével visszafordulva, ugyanazt a sort másik oldalról takarták. Mint minden szölőföldön, ill is volt magas művelésű csemegeszőlő.