Múzeumi Kutatások Csongrád Megyében 2007 (Szeged, 2008)

NÉPRAJZTUDOMÁNY - Szűcs Judit: „Nyitástól takarásig...” Csongrádi szőlők, gyümölcsösök – a téma feldolgozásának előmunkálataiból

Ahogy a Papp családban mondták, aki lehette, állandó napszámosokat tartott. Náluk Füri Imrét, Kádár Pált és Túri Imrét hívták rendszeresen szőlőmunkára. Ok, adatközlőm családjához hasonlóan környéken lakó, néhány holdas szőlős gazdák voltak. A munkáért pénzzel fizettek. Papp József, mikor „felhagyott az iparral" együtt dolgozott a napszámosokkal. Például a permetezést legalább ketten végezték, hogy az arra alkalmas időpontban egy nap alatt gyorsan készen legyen a munka. A szőlő, gyümölcs és vetemény müveléséhez víz is kellett. Az Orbán szobor környékén, a dűlők közepén közös kutak voltak. A Papp család is ezt használta. A laktanyai szőlőben - adatközlöm szerint - a szőlőhegy legmélyebb, 12 méter mély ásott kútja az ő tulajdonukat jelentette. A kutat a kerítésen belül ásták. Papp Istvánné Kelemen Julianna (sz. 1937) családja is szőlőt művelő kisgazdák voltak. Anyai nagyszülei, Nagy János és Fábián Mária 1898-ban esküdtek. Ezután 20 évig egy közeli község, Fábiánsebestyén uradalmába éltek, ott béreltek és müveitek szőlőföldet. Húsz év után jöttek vissza Csongrádra, ahol a bérelt szőlő-, gyümölcstermesztés hasznából 3 000 négyszögöl (két és fél kishold) barna homokot vettek a Csurgónál. Itt kadarka termett. A szölőföld Tisza felőli oldalát „időnként megfutotta a víz, de gyorsan le is ment". A szőlő magas művelésű volt ugyan, de a kordonokat ősszel kiszedték, a tőkéket betakarták. A csemegeszőlő lugast, valószínűleg még az előző tulajdonos a föld közepén borszőlővel védve, alakította ki. Általános szokás szerint a szőlő között gyümölcsfák is teremtek. 1918-ban házat vettek a Szőlőhegyi út és a Perczel Mór utca sarkán. (A feleség örökségeként a Mentett-réten 2 hold szántóföldjük volt.) Nagyapa tavasztól őszig, vagy ahogy ők fogalmaztak, nyitástól takarásig kint élt a szőlőben. Nagymama a városi háztól járt ki a szőlőbe, talicskán hordta haza a gyümölcsöt és a csemegeszőlőt a Csurgóból a piacra, „naponta kétszer is fordult". (Veje, Papp István, az iparos fia szerint csak a szegény emberek használtak talicskát. Pappék lovas kocsival vitték a szőlőből a piacra a termést.) Pappné nagyszülei így éltek 1960-ig, a földek szövetkezeti tulajdonba vételéig. Nagy János és Fábián Mária életét, napi és munkarendjét a szőlő és gyümölcsös termesztés, árulás határozta meg. Gyermekeiket taníttatták, fiúk dunai hajós tiszt lett, egyik lányukat, adatközlöm anyját varrni taníttatták. Másik lányuk is csak rövid ideig vett részt a szölőmunkákban. Az első világháború után egzisztenciát kialakító, szőlő tulajdonos iparosra példa Kelemen Sándor, Papp Istvánné Kelemen Julianna apja. Kőműves lett. Nagyapjától 1000 négyszögöl (100 út), apjától 1600 négyszögöl szőlőföldet örökölt. (A nagyszülők szőleje az Orbán keresztúton a Kis Pölös és a Nagy Pölös dűlők között volt, ahol a 20. század elején gyaiogművelésü